EN / HU

A négy személyiségtípus (4.)

Sorozatunkban a négy személyiségtípussal foglalkozunk.
A melankolikus 

Erről a személyiségtípusról az alábbi történet jut eszembe: 
Egy anyának nagyon melankolikus fia volt, így állandóan aggódott érte. Egy nap kérte őt, hogy legyen egy kicsit vidámabb. A fiú válasza az volt, hogy nem tud az lenni, mert ő nem vidám. Erre az anya azt válaszolta, hogy neki az mindegy, s kérte, könyörgött, hogy egyszerűen legyen csak vidám. Igen ám, de a fiú kötötte az ebet a karóhoz, hogy az lehetetlen, mert akkor nem lesz őszinte önmagához. Az anya nem adta fel, s csak annyit mondott jó tanácsként, hogy egy nem egészen őszinte vidámság sokkal jobb lenne, mint egy őszinte depresszió. 
 
Ebből a rövid történetből kitűnik, hogy a melankolikusokra jellemző a rosszkedvűség, a depresszió, de visszahúzódóak és távolságtartóak is tudnak lenni. Meg nagyon érzékenyek is. Ennek a típusnak a jelmondata az, hogy "Semmi sem lehet elég tökéletes". 
 
Van egy ismerősöm, aki folyamatosan azt érzi, lebecsülik. Ha beszélgetésbe csöppen, bármit hall, mindig azt gondolja, róla beszélnek. Beképzel dolgokat, és általában senki sem tudja meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Bolhából pár másodperc alatt képes elefántot csinálni. Ha valaki megsérti, azon hetekig rágódik, és nagyon nehezen képes megbocsátani. Nem indulatos, de sokáig hordozza magában a haragot. Legszívesebben a saját kis világában éldegél, ahonnan senki sem tudja kiráncigálni. Nehezen kezdeményez, állandóan a következményektől tart. Ebből gyakran vannak gondjai, sokszor marad ki a fontos dolgokból. Érvényes ez a párkapcsolatára is, ezért még mindig egyedül él. Társa a munka, s vallja, ez elég neki. Sokan ezért úgy gondolják, azért melankolikus, mert nincs párja az életben, nem is sejtik, hogy ennek a fordítottja az igaz. 
 
Néha úgy tűnik ez a személyiségtípus a saját ellensége. Ritka pillanat az, amikor jókedvű, az arcára kiül a melankólia, s ez azt eredményezi, hogy az emberek nem mernek közel kerülni hozzá. Pedig érdemes próbálkozni, mert ha sikerül, akkor meglepődünk, hogy legbelül egy csupa szív, érzékeny személyiséggel állunk szemben. 
 
Sorozatunkban bemutattuk mind a négy személyiségtípust. Mindegyiknek megvannak a maga jellemzői, erősségei, de a gyengeségei is. Akkor, amikor megértjük az ezek közötti különbözőségeket, és felismerjük, hogy melyik jellemző ránk, akkor értjük csak meg a cselekedeteink és környezetünk viselkedése mögötti indítékokat. Ritka az olyan személy, aki egy személyiségtípust hordoz magában, mindenkiben található a többi típus jellemzőiből is. Mindenki egyedi személyiséggel van megáldva, s mindenki úgy gondolja, hogy ő a tökéletes, a másik pedig egy kicsit gáz. 
 
Nincs sok választásunk, el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen. Próbálhatunk átnevelni, dühönghetünk, ha valami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, ha a véleményünk szöges ellentéte annak, amit a másik állít, ha nekem pozitív egy élmény, a másiknak pedig negatív – de felesleges. S ki az, aki megállapítja, hogy kinek van igaza? Mi, saját magunk döntjük el. S ez elég ahhoz, hogy kimondjuk valakire, hogy egy zizi, hogy baj van a toronyban. Pedig nem biztos, hogy ez így van. Csak ő egy más személyiségtípust hordoz magában. 
 
Képzeljük el azt, hogy milyen lenne a világ, ha mindnyájan egyformák lennénk? Egy kicsit unalmas, nem?


Forrás: www.baratno.com
hirdetés