EN / HU

Megmenteni egy férfit – igazi női feladat

Számomra nem ismeretlen a jelenség, és talán más nők is felfedezték magukban a férfit megmenteni akaró nőt. A dolognak van színe és fonákja is, ugyanis a törődő, figyelmes személyiség nagyon jó társ. De az már nem jó, amikor egy nő újra és újra olyan férfiakat vonz be, akik hasonlóak egy dologban: meg kell őket menteni. 

A nő és az anya határán
 
A fiatal nők kapcsolataikban megtapasztalják, hogy elkezdenek otthonteremtőként működni. Legalábbis ha klasszikus kapcsolatban élnek párjukkal. Szívesen vásárolnak ezt-azt, készítenek finom ételt, szerveznek programokat, elkísérik párjukat elintézni hétköznapi dolgokat. Ezeknek a gondoskodó tevékenységeknek a köre függ a férfitől, akiről szó van. Minél esetlenebb, gyakorlatlanabb az élet bizonyos területein, annál nagyobb mértékűvé tud válni az iránta érzett gondoskodási vágy. 
 
Az, hogy a nők gondoskodnak, segítenek, szervezkednek, önmagában nem gond. Egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatokban a törődésüket visszakapják a férfitól abban, amiben ő az erősebb, okosabb, ügyesebb. Ilyenkor kialakul egy egészséges egyensúly. Kiegyensúlyozzák egymást, az egész egy egészséges harmóniát eredményez. 
 
Az sem mellékes, hogy a kapcsolatainkban néha picit anyáskodunk (férfiak esetén) apáskodunk a társunk felett. Azonban tudni kell ezekből a helyzetekből visszaváltani oda, ahol két felnőtt ember van együtt. A túlzott gondoskodás, túlzott babusgatás hamar a szexualitás rovására megy. 
 
Amikor megborul az egyensúly
 
Ismerek egy olyan párt, ahol a nő nem tekinti teljesen önálló felnőtt embernek a párját. A sok apró anyáskodás lassan az irányítás átvételéhez vezetett. Kialakult egy domináns és irányító anya a kapcsolatban. A férfi pedig megszűnt férfinak lenni. Ez az helyzet, amikor már csak tudatos munkával lehet visszahozni a korábbi egészséges felállást a két ember között. Az hogy a nő túlságosan irányítása alá vonta a férfit, mindössze rosszul rögzült gondolkodásmód kérdése. Megtanulhatja még újra tisztelni a párját, megadni neki a saját mozgásterét és rábízni a botlásait. 
 
A Bach-virágterápia egyik alapelve, hogy az embereket meg kell hagyni azokban a helyzetekben, amelyekben ők jól érzik magukat. Ha nem akarnak rajta változtatni, nem lehet ezt erőltetni. Úgy vélem, hogy ez igaz az élet minden területére. Azonban hozzá kell tenni, hogy az a nő, aki kapcsolatában anyaként viselkedik, egy idő után elégedetlen lesz. Hiába az erős pozíció a kapcsolatban és a tudat, hogy „ő vár engem otthon”, ha nőként nem kap elismerést és izgalmat a kapcsolatában. Természetesen a férfi is megunhatja a játékot: vagy nagyon hamar vagy idővel. Esetleg nála is megjelenik egy harmadik, aki teljes embernek tekinti őt. (Az önálló személyiségű férfiak az anyáskodó nők láttán gyorsan menekülőre fogják.)
 
Amikor már sokadjára történik meg…
 
Ha több kapcsolatunkban észrevettük, hogy újra és újra megmentünk férfiakat, el kell gondolkoznunk azon, hogy magunkat miért kellene megmentenünk? Mivel kellene szembenéznünk? Miről tereljük el ügyesen a figyelmet? 
 
Összességében tehát sok tanulsággal járnak az ilyen kapcsolatok, azonban a túl sok ilyen jellegű kapcsolat azt mutatja, hogy gond van a saját házunk táján. Félreértés ne essék: a kedves, törődő nőt imádja a társa. Ez egy jó tulajdonság, ami megfelelő körülmények között és megfelelő egyensúly mellett értékessé teszi a nőt kapcsolatában. De mindez mértékkel, mint minden jó az életben. 
 
 
hirdetés